A folyosó két kis pontján
néztük egymás gondját.
Merengtünk sok dologon,
például a kis nyulakon...

Milyen kis szeleburdi állatok,
de helyettük más csak állnok.
Álnok, mert keresi párját,
s helyette talál csak párnát...

Párnán kicsi kis szivecskék,
s csak tőlük lehet kék az ég.
Hirtelen vihar közeledik.
Fejünk fölé felhő rejtőzik.

Villám csap,
ég zörög.
Emberi rab,
fél, török.

2011.03.08.

Nem akarok megint szeretni,
s majd miatta földre esni!
Majd próbálok új vizekre evezni,
s a boldogságot meglelni.
Egy új fejezetet nyitni sorsom könyvében.

2010.10.

Kopott piros palást,
s alatt kék kabát

Megfesteném vele az időt,
ha lenne saját ihletőm...

Pirossal az óramutatót,
s kékkel a másodperceket,
amik mindig vissza peregnek.

S bár nem is lenne gond,
ha jönne már a nagy gong.
Az idő úgy is lassan pereg,
Már várom a másodperceket.

-Ó várj még ne menj!-

Életem lángja
vissza a csodába,
mert érted jött el
újra a mennyországba.

2011.01.11.

,,Naivak voltunk egykoron.
Csábítottak a szép szavak.
Volt egy kívánatos alak."
 
Régi képek fejemben felderengnek.
Hová lettek az akkori emlékek?
Boldog pillanatok suhannak sebesen.
Fájdalmas vágyak visszhangoznak hevesen.
 
Könnyek csorognak az arcomon.
Ifjú énem vissza nem adom.
Fiatalok voltatok, s talán naivak.
Mint mindannyian tudjuk a szerelem vak.

2012.06.07.

Égető harc,
Fulladt kudarc.
S rajtam álarc.

Múlt este
gondolat tépdeste.
S kívánságomat leste.

Csókkal illetett,
s bókkal ihletett.

Megírt naplók,
csak olvasni méltók.
S ők már mulandók.

2011.01.07.

Hintáztunk mi lenn a téren,
Hintáztunk, s hintáztunk.
Te átöleltél lenn a téren.
Hintáztunk, s hintáztunk.

Megdobbant a szívem érted,
Megdobbant, s megdobbant.
Meglobbant a lángom véled,
Meglobbant, s meglobbant.

Elindultunk fel a hegyre,
Fel a hegyre, s fel a hegyre.
De te mégis itt vagy velem,
Itt vagy velem, s itt vagy velem.

2010. június 22.

A szekrény mélyéről egy kép,
ami már régi,
de mégis valamennyit ér...

Megelégszek azzal, ami van!
Jó, és akkor mim van?
Hát épp ez az, hogy nincs más,
csak az a kép a szekrény mélyén...

Az a kép, az a kéz,
a derekamon az az érintés.
Az a mosoly, amit nem feledek el sohasem,
amiért mindig mosolyogtál nekem.

És a többit meg se mondd!
Csak egy szív várt, ami
megtalált és nem tudja már,
hogy merre száll...

Megelégszek azzal, ami van!
Jó, és akkor mim van?
Hát épp ez az, hogy nincs más,
csak az a kép, ami bújdogál.

Egy tánc volt, s sajnos semmi más,
túl szép is, hogy nem történt más.
Az a tánc, ami nem vár már,
és sose lesz, soha már...

Csak egy szép srác,
akire vár a lány.
A szekrény mélyén bújdogálva
egymagában csendesen.

2010.05.04.

Emléked arcomra vésődik.
Szemem ragyog barnaságodban.
Leheletnyi némaság képződik
ajkad oltárán, ólomban.

Érintesz,
mint ember
kutyáját simítja.
Lágyan, nyughatatlan.
Határozott, határtalan
szívvel ontod véremet.

Habzó testtel a kezed
osztódik bőröm nyitányán,
hajamba suttogsz sótlan
mondatot: "Finom vagy!"

Végeérhetetlen nyugodtsággal,
jómódúan közölsz.
Csak hallgatsz, míg
szám zajong nappalokról nélküled.

Óhatatlan imádsággal
szólok hozzád.
Országúton üldözve az utam,
kereslek.

Gyáván, remegő
szívvel
várok rád.

Szállok a dallal,
ami röpül, mint madár.
Egy régi dallam,
ami most szól igazán!

Egy régi jel
mit megteremt
egy hangjegy
és egy zene szám.

Föl van hangosítva,
ordít, mint egy sakál.
S közben emberek
lelkére rátalál.

2010.10.21.

Félig meztelen,
s félig esztelen.

Félig kócolt,
s félig fésülve.

Félig szeretni
vagy nem szeretni?

Félig állat,
félig ember?

S félig szerelembe esve...

Félig őrült,
s félig gyengéd.

Félig kicsit őrültség...?!

2010.10.09.