Lehettem volna az, aki minden egyes reggel veled kezdi a napot. Lehettem volna az, aki bearanyozza a napod. Vagy aki kávét főz..., aki bűvöli a reggelit..., aki beletúr a hajadba, de talán az is aki köszönés képpen csókkal int búcsút.
Lehettem volna az, aki miután hazaérkezel a munkából gőzölgő, frissen készített vacsorával vár a közösen kiválasztott asztalon. Lehettem volna fény az éjszakádban, ami egy fárasztó nap után átkarolva energiát áramoltat impulzív testrészeidbe. Lehettem volna az, aki egy rossz hír hallatán megnyugvásképp ölelő csókot lehel az ajkaidra, majd meséltet Téged akit úgy szeret. Lehettem volna az, aki szemedet fürkészi elmélyedve benned vagy aki hétvégén kimossa a szennyest.  Vagy inkább akivel ágybabújsz és újra bepiszkolódik a frissen mosott lepedő az izzadásg cseppeinktől... Vagy még az is, akivel munkaszüneti napon együtt hemperegsz a hálószobában. Lehettem volna az, aki vágy rád pusztán a nézésedtől, de méginkább az aki érezhet nap, mint nap.  Lehettem volna az, aki miattad mégnagyobb őrültségekbe is belemegy. Akivel a Margit-szigeten futsz, akivel közösen sétáltatsz kutyát, akivel túrázol, akivel felmásztok a Budai várba, majd onnan gyönyörködünk a naplementében vagy akivel együtt nevetsz egy szar poénon. Lehettem volna az, akivel bejárom a világot és megteremtsük benne saját éledező mivoltunkat.  Lehettem volna az, akivel közösen készülsz a karácsonyra. Együtt sütünk-főzünk, majd várjuk a család többi részét, mert ez most a mi első karácsonyunk, ahol mi látunk vendégül mindenkit. Lehettél volna az, aki meglepetés szülinapot rendez. Aki a buli után az elérhetetlen hátulsó cipzárt lehúzza. Lehettél volna az, akivel belevaló életet élsz.
Lehettem volna gondoskodó kezek. Lehettem volna az ölelés. Lehettem volna az, aki a világot jelenti számodra. Lehettem volna a szerelmed,  a párod,  az érzelmi stabilitásod. Lehettem volna a választásod, a legjobb döntésed.  Lehettem volna a nagy 'igen'-ed az életben.

2017.09.12.