Kopott piros palást,
s alatt kék kabát

Megfesteném vele az időt,
ha lenne saját ihletőm...

Pirossal az óramutatót,
s kékkel a másodperceket,
amik mindig vissza peregnek.

S bár nem is lenne gond,
ha jönne már a nagy gong.
Az idő úgy is lassan pereg,
Már várom a másodperceket.

-Ó várj még ne menj!-

Életem lángja
vissza a csodába,
mert érted jött el
újra a mennyországba.

2011.01.11.