A szekrény mélyéről egy kép,
ami már régi,
de mégis valamennyit ér...

Megelégszek azzal, ami van!
Jó, és akkor mim van?
Hát épp ez az, hogy nincs más,
csak az a kép a szekrény mélyén...

Az a kép, az a kéz,
a derekamon az az érintés.
Az a mosoly, amit nem feledek el sohasem,
amiért mindig mosolyogtál nekem.

És a többit meg se mondd!
Csak egy szív várt, ami
megtalált és nem tudja már,
hogy merre száll...

Megelégszek azzal, ami van!
Jó, és akkor mim van?
Hát épp ez az, hogy nincs más,
csak az a kép, ami bújdogál.

Egy tánc volt, s sajnos semmi más,
túl szép is, hogy nem történt más.
Az a tánc, ami nem vár már,
és sose lesz, soha már...

Csak egy szép srác,
akire vár a lány.
A szekrény mélyén bújdogálva
egymagában csendesen.

2010.05.04.