Kopott piros palást,
s alatt kék kabát
Megfesteném vele az időt,
ha lenne saját ihletőm...
Pirossal az óramutatót,
s kékkel a másodperceket,
amik mindig vissza peregnek.
S bár nem is lenne gond,
ha jönne már a nagy gong.
Az idő úgy is lassan pereg,
Már várom a másodperceket.
-Ó várj még ne menj!-
Életem lángja
vissza a csodába,
mert érted jött el
újra a mennyországba.
2011.01.11.