Áprilisban ott voltál egy karnyújtásnyira tőlem. Másnaponta, ha felnyitottam a szemem reggelente ott voltál egy tenyérnyire. Voltál itt éjjel, hajnalban és reggel. Voltál reggel az asztalnál telefonba bújva,  hajnalban epret hozva, éjjel ágyamban aludva.
Voltam én is nálad konyhában tűzhely mellett főzve, muffint sütve, kanapén elszenderedve, máskor pedig  közösen filmezve, fürdőben egyszerre fogat mosva, az ágyban sorozatozva; egyszer megmasszírozva; máskor cirógatva elaludva. Voltam egyedül hagyva a lakásodban, feltaláltam magam, mintha ott éltem volna. Tanultam nálad verset a hálószobába bújva. Mondtam fel verset melletted az ágyban betakarva. Voltunk lent a Városligetben te futni, én olvasni. Voltunk egy pincében tangózni. Voltunk Vapianoban falni. Voltunk  a Sparban bevásárolni. Voltunk a Bláhánál teázni. Voltunk a Gozsduban borozni. Voltunk forgalmas utcákon este biciklizni. Voltunk egymás társaságára vágyva. Voltunk az étkező asztalnál vacsoránál hezitálva. Volt, hogy tőled mentem dolgozni és volt, hogy tőled mentem tanulni. Volt arcra puszi - homlok puszi - szájra puszi.
Mindez csak múlt ahogy te is mindig csak voltál. Voltál egy napot, egy hetet, egy hónapot. De mégsem maradtál fél napot,  fél hetet, fél életet. Végül voltál te, vagyok én és maradt az emlék.

2015.10.